unitycitrusheights.org
4.Előadás – Lynne McTaggart
Az új közösség
Sokszor olyan emberekkel dolgozunk vagy vagyunk együtt, akik sokban különböznek tőlünk.Általánosságban elmondható és ezt kutatások is igazolják, hogy nem toleráljuk a tőlünk különböző etnikumú embereket, illetve kerülünk mindenkit, akik nem olyanok, mint mi. A munkahelyen és a lakóközösségekben is a versenyszellem uralkodik. (A szomszéd füve mindig zöldebb.)
Oklahomában, 1954-ben elvégeztek egy kísérletet, aminek a Robbers Cave Experiment nevet adták. (szabad fordításban a robbersi barlang kísérlet, részletek itt olvashatóak: http://en.wikipedia.org/wiki/Realistic_conflict_theory)
Egy nyári tábort szerveztek hasonló szociális háttérrel bíró 24 tizenkét éves fiú részére,. A fiúkat két csoportra osztották. A csoportok nem tudtak egymásról, két különböző busszal szállították őket a táborba és a két táborhelyet is messze helyezték el. A két csoport külön nevet választott, más zászlójuk volt, más szimbólumaik. Három nap múltán mindkét csoportnál kialakult a belső hierarchia. A fiúk csak a sportpályán találkoztak egymással. Ekkor verekedés tört ki, meglopták egymást, az együtt töltött eték is katasztrofálisan sültek el. Viszont mindkét csoport vizet csak úgy tudott szerezni, ha együttműködtek. Ez teljesen megváltoztatta a csoport dinamikáját. A cél magasabb rendűvé vált, mint az egyén.
Másik példa, ami szintén Oklahomában történt. Az ott élő indiánok nem tudták kijárni maguknak az állami szerveknél, hogy bevezessék náluk a vezetékes vizet. Ekkor úgy döntöttek, hogy egyedül oldják meg a problémát. A férfiak ástak, a nők ebédet főztek és vitték ki a terepre az ott dolgozóknak. Hatalmas közösség kovácsolódott össze. Közös cél alakult ki, amiért együtt küzdöttek.
Egy másik közösség szintén összefogott, mivel autópályát akartak építeni a folyópart mellé, ahol a házaik álltak. Kieszközölték, hogy autópálya helyett parkosítsák a területet.
Amikor a zenészek együtt játszanak, akkor együtt rezegnek. Megfigyelték, hogy azoknál az evezősöknél, akik nem egyéniben indulnak, emelkedik a fájdalomküszöb.
A közös cél áthidalja az emberek közötti különbségeket. Együttműködünk és esélyegyenlőség alakul ki. Mielőtt közösen kezdünk el dolgozni, kezdjünk el a munkát önmagunkkal. Legyünk tudatosabbak. Ne merüljünk el abban, hogy mi történt a múltban és kerüljük mások értékelését. Keressük meg azokat a területeket, ahol közös nevezőre tudunk jutni. Alakítsuk át a gondolkodásmódunkat, keressük azokat a lehetőségeket, ahol képesek vagyunk az együttműködésre. Fókuszáljunk a pozitív változásokra. A pozitív hozzáállással és érzelmekkel élő ember ragályos. Legyünk fertőzőek. A gondolataink is befolyásolják a környezetünket. Az élethez való viszonyulásunknak mélyreható hatása van a környezetünkben élő összes érző lényre. Ezt limbikus rezonanciának nevezik. Az érzelmi hullámhosszunkra nagyon gyorsan ráhangolódik minden. Ez természetesen testi szinten is hatással van ránk. A szociális stressz hatással van a hypothalamus és a hipofízis működésére. Ezek pedig nagy befolyással bírnak az immunrendszerünk működésére. A negatív gondolkodásmód nem kizárólag ránk hat! Ismerjük fel ezeket a gondolatmintáinkat. Kezdjük el észrevenni őket, jegyezzük le. (Ez a kreatív vizualizációs technika egyik része.) Milyen esetben vagyok leghajlamosabb ítélkezni? Gyakoroljuk az együttérzést. Az esős nap nem feltétlenül rossz nap. A negatív intenció (szándék) akaratlanul is sérülést okozhat másoknak! Ez fizikálisan is kihathat más emberre – ez alkalmazzák a vudu szertartások esetén. Amennyiben egy csoport összeáll, meghatározzák a közös célt, a pozitív intenciót gyakorolják az képes fellendíteni az üzletet, képes gyógyítani és elérni a kitűzött célokat. A csoport legyen sűrűn együtt. Alakítsanak ki egy koncentrált tudatállapotot, így kikerülnek az úgynevezett hypertérbe. Az intenciót ne kizárólag gondolati síkon közvetítsék, hanem mind az 5 érzékszerv vegyen benne részt. Mentálisan ismételjenek. Képezzék ki a neuronjaikat arra, hogy a szándék már éppen megtörténik, jelen időben. Vizualizálják az eseményt. Ez nem a fejben, hanem a szívben történik. Legyünk nagyon specifikusak. Adjuk az univerzum tudtára, hogy mi az, amit valójában szeretnénk. Az egónkat hagyjuk ki ebből a játékból. Ilyen csoportokat kialakíthatunk a munkahelyünkön, szomszédságban, baráti közösségben.
Hogy hagyjuk ki legkönnyebben az egót a játékból? Amikor az egó közbelép, akkor a belső monológok során a vessző de, mert, ha, mi van akkor ha? merül fel. Azaz a „logikus” gondolkodás veszi át a szerepet. Ennek általában nem a logikához van köze, hanem azokhoz az akadályokhoz, amiket mi gördítünk magunk elé. Ha jobban megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy az egónk által felkínált opciók egyike sem megfelelő igazán, nem érezzük jól magunkat egyik megoldástól sem, tapicskolunk a langyos vízben. Ezeket a gondolatmintákat és hitrendszereket felismerve képesek vagyunk ezeket leépíteni. A szívünkkel gondolkodjunk. Sokan szeretnék elérni ezt, de nem merik, mert mi van ha??? Legyünk bátrak és nyitottak. Tiszta szívvel nem születnek hibás döntések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése