todoinstitute.com
3.Előadás – Lynne McTaggart
A teljességről való lemondás kapcsolatainkban
Dél Afrikában a zuluk a „Sawubona” kifejezéssel köszöntik egymást, jelentése „Én látlak”. (a válasz a „Ngikhona”, vagyis „Itt vagyok”, ismerős valahonnan?)
Általában magunkhoz hasonló emberekkel vesszük körül magunkat. Ellenkező esetben nagyobb az esély a konfliktusokra. Állandó jelleggel a hasonlóságokat keressük. Folyamatosan ráhangolódunk mindenkire. Kapcsolataink egyféle szerződésnek felelnek meg. Vannak kis különbségek, ezek a különbözőségek a másféle hitrendszerekből adódnak. Ahhoz, hogy bárkivel kapcsolatba kerüljél változtatnod kell a perspektívádon. A másik embert valamiféle tárgynak tekintjük, azt nézzük, ebből nekünk milyen javunk származhat. Nekem mi a jó. Nem a kapcsolatot vesszük figyelembe, vagyis hogy milyennek kellene lennem vagy mit kellene tennem, hogy az az ember fejlődjön. Ez az, ami számít. Ki kell tárulkoznunk a másikban lévő jó felé. Ha beszélsz, mond el az igazat az érzelmeidről, észleléseidről, arról, hogy érzékeled a helyzetet. Ez a mély igazságosság ereje. Ha ezt megosztod, az inspiráló lesz a másik számára. Ha két ember mérges egymásra, nem beszélnek róla, a düh mögött pedig ott rejtőzik a félelem. Ez az igazság. Erről kell beszélni. Az értékrendszerről, ami mélyen ott van mindenkiben. Az érzelmek függetlenek a különbözőségektől. Ott rejtőzik a vágy, hogy meghallgassunk másokat és bennünket is meghallgassanak, szívvel, lélekkel és elmével. Sajnos még a szeretteinket sem hallgatjuk meg igazán, az ő mélységükben. A testbeszédre is figyelni kell, így lemérhető, hogy mi zajlik a másik emberben, mi az, amit valóban mondani akar. Akkor is kapcsoljuk ki az ítélkezésre való hajlamunkat, ha valaki mond nekünk valamit. Csípjük el magunkat, amikor ítélkezünk. Kérdezzük meg magunktól mi történik bennem, milyen érzelem rejlik emögött.
Amikor az emberek megosztják egymással mély érzéseiket, akkor lélektestvérré válnak. Gyorsan kialakul egy mély kötődés közöttük. Fontos, hogy elengedjük azt a gondolatot, hogy csak nekünk van igazunk. Ugyanis többféle elgondolás létezik egymás mellett. Különböző realitások, amik egyszerre vannak jelen. A különbségek lehetőségek. Többet tanulhatunk általuk.
A mi realitás verziónk nem az egyedüli igazság, abban hiszünk, amit a kultúránkban hallottunk. Ez nem szükségszerűen a tökéletes igazság.
A Bohm Dialógus (http://en.wikipedia.org/wiki/Bohm_Dialogue) feltalálójáról, David Bohm kvantumfizikusról kapta nevét. Ez egy szabadon folyó csoportos beszélgetés, amelyben kísérletet tesznek arra, hogy felhasználják az elméleti megértését annak, hogy a gondolatok hogyan viszonyulnak az univerzális valósághoz. Így hatékonyabban tanulmányozhatók a társadalmi krízisek, a tényleges emberi természet és tudatosság. Bohm szerint, amikor beszélünk egymással az olyan, mint az árvíz. Senkivel nem egyezünk, aki különbözik tőlünk. Ha mindkettőnk számára fontos dolgokról beszélünk-összeütközünk. Mindkét fél nyerni szeretne a vitában. Le kell lassítanunk a gondolkodási folyamatunkat, hogy felfedezzük nézeteinket, hitrendszerünket, érzelmeinket. Abban az esetben, amikor elkezdjük magunkat egy nagy egész részének érezni, akkor könnyebben fogadjuk el a különbségeket. Máshogy cselekszünk. Segítőkészek leszünk. Megbeszélünk dolgokat és nem vitatkozunk. Kerüljük a monológokat. Legyünk éberek, figyeljük az érzelmi reakciónkat, amikor valaki beszél. Mindig legyünk teljes mértékben jelen, érzékszerveinkkel és tudatunkkal egyaránt. Belső monológjainkat is igyekezzünk megszüntetni. Habár kissé utópisztikusan hangzik Bohm módszere, mégis világszerte használják béketárgyalásokon, krízishelyzetekben, még azokban az esetekben is, amikor nagy világnézeti különbségek ütköznek egymással.
Bemutatok két gyakorlatot, amellyel pallérozhatjuk a beszélgetéseinket.
1. Találjunk valakit, akinek teljesen más a véleménye egy témában mint nekünk. Kezdjünk el egy dialógust, ne vitatkozzunk, beszélgessünk. Figyeljük meg mi történik. Ez a jármű, ami szolgálatot tesz kapcsolatainkban. Hogyan használhatjuk fel kreatívan a különbségeket?
2. Beszéljünk valakivel, aki megbántott bennünket, vagy mi bántottuk meg őt. Ne próbáljuk őt meggyőzni, csak osszuk meg vele a mély érzéseinket. Milyen érzéseink voltak abban a szituációban. Ez tulajdonképpen megkönnyebbülést jelent majd a számunkra. Madártávlatból, 360 fokban tekintsünk rá a helyzetre.
Hogyan legyünk együttérzőek azokkal, akikkel nem vagyunk jóban vagy nem ismerünk? A buddhista gyakorlatban a meditáció az erre megfelelő módszer. A nem specifikus együttérzés kialakítására a progresszív meditációt használják.(A későbbiekben részletesen leírom a meditáció mibenlétét és a meditációs technikákat.) Kutatások rámutattak arra, hogy még a kezdő meditálók is gyorsan megtanulták kifejleszteni ezt. a gyakorlat a következő: meditatív állapotban (ha nem tudsz meditálni, alkalmazz mély hasi légzést) képzeld el a hozzád legközelebb álló személyt, küld el neki a következő szándékot (intenciót) – Értékelem a jóságot és szeretetet minden érző lényben, kívánom, hogy legyen jó az életük és szabaduljanak meg a szenvedésüktől. Ezt ismételjük néhány napon keresztül. Majd következnek a barátok, család más tagjai. Ezután az ismerősök és végül az ellenségek.
A gyakorlat elvégzése nem tart tovább 10 percnél. Két-három hét elteltével már másképpen kezeled az embereket. Érzékenyebbé válsz.
Lynne McTaggart csoportos kísérleteket végzett csoportokban, a módszert több egyetem részvételével dolgozták ki. Figyelték, hogy a pozitív szándék milyen hatással van az emberekre. A kísérletet tudósok monitorozták, 90 országból vettek benne részt. Az egység érzése a csoportokban tapinthatóvá vált. Nagymértékű változás következett be abban, ahogy más ember iránt éreztek. Megváltozott az, amit idegenekkel kapcsolatban éreztek. A csoport egy egységgé alakul. Szándék küldése emberbaráti szeretetből gyógyításra is alkalmazható.
Napi 24 órában állandóan intenciókat sugárzunk ki az univerzumba.
Figyelembe véve, hogy szándékaink keringenek az univerzumban, nem mindegy, hogy azok milyenek. Milyen gondolatok foglalkoztatnak bennünket. Próbáljunk tudatosan odafigyelni mi zajlik az elménkben. Állítsuk le a káoszt, a cikázó, nyugtalanító, negatív belső monológokat. Nem kell rohanni! Több időt megtakarítunk magunknak, ha lassítunk. Minden gondolat egy mag, kikelhet belőle nadragulya, de tulipán is. Igyekezzünk embertársaink állapotára hatni azzal, hogy odafigyelünk, hogy ne kelljen egy nadragulyamezőn botorkálnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése