A Világ és Mi – Tudomány és Spiritualitás

mccaule2.wordpress.com

Megjegyzés: A dőlt betűvel írott részek a megjegyzések, amit bizonyos részekhez fűzök, illetve a véleményemet, tapasztalataimat jelzem.

2.Előadás – Lynne McTaggart

Látni az Egységes Egészet

Képesek vagyunk arra, hogy visszanyerjük a kötelékünket, átképezzük önmagunkat. Így máshogy tekintünk a világra, látjuk az egységes egészet.

A 2004-ben pusztító cunami 250.000 ember halálát okozta. Négy bennszülött törzsnek azonban sikerült megmenekülnie, a törzs bölcseit megkérdezték, hogy ez mi módon sikerült nekik. Azt válaszolták, hogy előrelátták a cunami bekövetkeztét, a halak furcsán úsztak, az állatok szokatlanul viselkedtek, a szél más irányból fújt.

Nem egyformán látjuk a világot és nem egyformán gondolkodunk. A nyugati kultúrában az emberek az individualizáció jegyében cseperednek fel. Ebből kifolyólag a központi pontra koncentrálunk (az arcon a szemre pl.), a célra összpontosítunk, ezért nem látjuk a dolgok közötti összeköttetést. Megfigyelték a pilóták viselkedését a repülő szimulátorban, annyira erősen koncentráltak a repülési információkra, hogy egy másik gép tetején landoltak. Az életmentőkkel is hasonló volt a helyzet, vizslatták a vízfelszínt, miközben elkerülte a figyelmüket, hogy valaki a víz alatt fuldoklott. Ezt nevezik figyelmi vakságnak.

Elménk edzésével új perspektívából tudunk látni. Elménk és agyunk rendkívül képlékeny. Bizonyított tény, hogy a gondolataink milyensége képes megváltoztatni az agy struktúráját. Más információvevők alakulnak ki. Ha rendszeresen meditálunk, már néhány hét elteltével megváltozik az agyunk fizikai struktúrája. Az, hogy melyik területe változik az agynak, attól függ, hogy mi a meditáció témája. Meditáció során olyan összeköttetések alakulnak ki a központi idegrendszerben, amelyek az intuíciós képességeink növekedéséhez vezetnek.

Próbáljunk úgy tekinteni a világra, hogy nem gondolunk fogalmakra, elnevezésekre a folyamat közben. Ezzel is aktiváljuk az intuitív képességünket. Az árnyékolási folyamatot alacsony szinten tartjuk, ugyanis nem hagyjuk, hogy az előagy aktívan működjön (az előagy több funkcióval is bír, felelős a szenzoros információk felvevésére és továbbítására, percepcióra, ez a terület felelős többek között a gondolkodásért, a nyelv megértéséért és kontrollálja a motoros funkciót). A központi idegrendszerbe állandó jelleggel érkeznek információk, ezek közül csak néhányat dolgozunk fel, ellenkező esetben úgy éreznénk, hogy megbolondulunk. Ezt a pszichológiában látens gátlásnak nevezik. Amikor meglátunk egy állatot, például egy macskát, nevesítjük magunkban, hogy ez egy macska, ekkor az agyunk magától kitölti a részleteket. Nem tudjuk megfigyelni az apró részleteket (ez a különbség a látni és a nézni között).  Képezhetjük magunkat, hogy odafigyeljünk a részletekre (lásd Aranypók). Végezzünk nem verbális gyakorlatokat, ilyen a zenehallgatás, rajzolás, festés, legózás stb. Legkevesebb 10 percig figyeljünk meg valamit, például fát, virágot, állatot, épületet, térképezzük fel a legapróbb részleteket. Figyeljük meg az időjárást, mivel igen változékony, ezért könnyedén észrevehetők a részletek. Szakítsunk a rutinnal! Haladjunk más úton a célunk felé, ne a megszokott útvonalon, használjunk vizuális navigációt, figyeljük meg a részleteket.

Az emlősök agyának van egy területe, amit kutató-kereső áramkörnek neveznek.( Ez a terület akkor aktivizálódik, amikor az állat vagy az ember keresi a prédáját. Ezzel magyarázható, hogy az ember akkor is szeret vadászni, ha nem eszi meg amit levadászott. Az ember személyiségétől és érdeklődési körétől függően szeret vadászni, például bolhapiacon, válaszok után az Interneten, kedvező utazási lehetőségekre stb. Az összes ilyen jellegű aktivitás az agy ugyanazon területén aktivizálódik. ) A keresés-kutatás, kíváncsiság estében dopamin szabadul fel, ezért tölti el az élőlényeket jóérzéssel. Öt primitív érzelem van, amikkel az összes emlőssel együtt osztozunk, a keresés-kutatás, félelem, düh, pánik és játékosság. A kutatás-keresés agyterületei a hypothalamus és a limbikus rendszer. Ez a tevékenység meditatív állapotba juttat bennünket, az intuíciónk erősödik, a természetes kíváncsiság megnövekszik. Az újdonságok ezért elbűvölőek számunkra.

Kísérletekkel igazolták, hogy mindannyiunk apró fényáramlatokat bocsájt ki magából, ezt a fénykódot mások visszaküldik nekünk. Ez egy más típusú beszélgetésre ad lehetőséget. Gondolatokat is küldünk egymásnak. A gondolatolvasást gyakorolni is lehet. A küldő meditatív állapotban elképzel egy tárgyat, amelyhez érzelmileg szorosan kötődik. Mind az 5 érzékszervével vizualizálja a tárgyat. Ezután ezt a képet levezeti a szívéhez és elküldi a vevő félnek. A vevő fél a szívével érzékeli a vizualizált képet és leírja egy papírlapra az első benyomásait és először ő mondja el mi áll a papíron. Ez után mondja el a küldő fél, hogy mire gondolt. Ne csak a vizuális érzékelésünkre támaszkodjunk, használjuk az összes érzékszervünket a gyakorlat során.

Lassítsunk, állítsuk le a gondolatáradatunkat és kényszerünket, hogy megjegyzést fűzzünk a tárgyhoz. Tanuljuk meg meghallgatni másokat, érezni, amit őt éreznek, így kultiváljuk az empátiát. A szimpátia és az empátia lélektestvérei a telepátiának. Figyeljünk oda a testbeszédre is, tanuljunk belőle, ez egy belső üzenet a számunkra, egy láthatatlan információ. Tiszteljük és cselekedjük ennek alapján.

Tudatosság, ősi buddhista gyakorlat. (A tudatosság spirituális képesség, amely nagy jelentőséggel bír a megvilágosodás útján  Buddha tanításai szerint. A megvilágosodás 7 alkotóelemének egyike.) Ítélkezés nélkül vizsgáljunk meg minden részletet. Vegyük észre a dolgok közötti teret. Ha azon kapjuk magunkat, hogy gondolkodunk vagy ítélkezünk miközben megfigyelünk, csípjük meg magunkat például, jegyezzük meg magunknak „ Gondolkodom”, majd váltsunk vissza megfigyelő üzemmódba. Lássuk meg a körülöttünk lévő világot anélkül, hogy közben belső monológokat folytatnánk.  Elkezdjük a világot madártávlatból szemlélni és nem a saját nézőpontunkból. Álljunk ellen az analízisnek. Hagyatkozzunk az első benyomásra, az információra, amit az összes érzékszervünkkel érzékelünk.

Azzal, hogy a térből figyeljük a körülöttünk lévő dolgokat, nem ítélkezünk, megszűnik a polarizáció. Nincs jó és rossz, csúnya és szép, kellemes vagy kellemetlen. A dolgok egyszerűen csak vannak, azok, amik. A puszta létezést leszünk képesek látni.