freespace.virgin.net
Amikor felnőtt férfi lett a fiúból, az apja így szólt hozzá:-Fiam, nem mindenki születik szárnyakkal. Bár nem muszáj repülnöd, szerintem mégis kár volna csak járnod, ha már egyszer szárnyakat adott neked a Jóisten.
-De én nem tudok repülni-felelte a fiú.
-Igaz.....-mondta az apja. Ezzel elvitte gyalog a hegyekbe, egy szakadék széléhez.
-Látod, fiam? Ez itt a szakadék. Hogyha repülni akarsz, akkor ide jössz, veszel egy nagy levegőt, bugrasz a szakadékba, kiterjeszted a szárnyaidat, és repülsz.
A fiú habozott.
- És ha leesek?
- Ha leesnél, akkor sem halsz meg. Csak egy kicsit összekarcolod magad, de ettől erősebb leszel a következő próbálkozásnál-felelte az apja.
A fiú visszatért a faluba a barátaihoz, akik egész életükben csak járni tudtak.
A leginkább földhözragadtak így kiálltottak:- Te megbolondultál? Minek? Az apád őrült....Minek kellene repülnöd? Mi végre ez a sok ostobaság? Kinek van arra szüksége, hogy repüljön?
A legjobb barátai ezt tanácsolták neki:- És ha igaz is? Nem veszélyes? Miért nem kezded apránként? Próbáld meg magad levetni egy lépcsőről, vagy egy fa tetejéről. No de egy hegycsúcsról!
A fiú hallgatott azok tanácsára, akik szerették. Fölmászott egy fára, erőt vett magán, és leugrott. Kiterjesztette a szárnyit , teljes erejéből csapkodta a levegőt, de sajnos lezuhant a földre.
Hatalmas dudorral a homlokán krült az apja szeme elé.
- Hazudtál! Nem tudok repülni! Megpróbáltam, de látod, hogy megütöttem magam? Nem vagyok olyan, mint te. Az én szárnyim csak dísznek vannak.
- Fiam-mondta neki az apja-, ahhoz, hogy repülni tudjál, kellő nagyságú légtérre van szükséged, hogy kiterjeszthesd a szárnyaid. Olyan ez, mint az ejtőernyőzés: megfelelő magasságból lehet csak ugrani.
Jorge Bucay
Életmesék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése