2011. júl. 27.

A Világ és Mi – Tudomány és Spiritualitás


Július 25.-től egy 21 napos előadás sorozat indult világ körüli útjára Lynne McTaggart szervezésében, aki a The Bond ( A kötelék) című könyv szerzője. A könyv témája, hogy tegyük jobbá világunkat, önmagunkat és kapcsolatainkat. Számos elismert szakember fog a témában előadást tartani a tudomány és a spiritualitás területeiről egyaránt. Lynne McTaggart oknyomozó újságíró, író és előadó. Munkásságát az a fáradságos kutatómunka fémjelzi, melynek eredményeként egy tudományos alapokon nyugvó összeköttetést teremtett a tudomány világa és a spiritualitás között.
Ezeket az előadásokat a feltöltéstől számított 48 órán keresztül lehet meghallgatni. Regisztrálni (a regisztráció ingyenes) a következő weboldalon lehet:
Arra vállalkoztam, hogy az előadásokat magyar nyelven összefoglaljam, természetesen saját megjegyzésekkel is tarkítom itt-ott, , dőlt betűkkel jelzem ezeket a részeket.

Az utóbbi hónapokban a munkámban és az életemben központi szerepet kaptak az embereket összekötő látható és láthatatlan erők megnyilvánulásai , illetve az embereket a bolygónkkal és a világegyetemmel összekötő erők hatása , más szavakkal a mátrix. Senki sincs egyedül és nem értékelhető önmagában, még akkor sem, ha ezt gondolja. A magányosság a tudatban rejtőzik, ha elhiszem, hogy egyedül vagyok, akkor elkezdek így is cselekedni. A rossz érzés pedig betegséghez vezet. Ez esetben depresszióhoz, szívbetegséghez és súlyos esetekben öngyilkossághoz. Elszakadtunk egymástól és a természettől is, ezzel egy természetellenes világot hoztunk létre. Főleg a nyugati civilizációra jellemző individualizáció folyamatának köszönhetően. Tettük ezt annak ellenére, hogy a többség megtapasztalta ennek ellenkezőjét és azon erők hatását, ami szabad szemmel nem látható. Gondolataink is energiagombócok, ezért rendkívül erőteljes a hatásuk fizikai síkon is. Mindenkinek volt már legalább egy olyan tapasztalása, hogy erőteljesen vagy sokszor gondolt valakire és az illető felhívta telefonon például. Ez nem a véletlen játéka. Vagy amikor kimondom azt a mondatot, amit a másik ember mondani szeretett volna. Amikor egy bizonyos ember módosítja egy egész csoport hangulatát. És sorolhatnám a végtelenségig. Azt is megfigyelhetjük, hogy egy azonos gondolkodású csoport ereje összeadódik, kreatívabb, több energiát képes felszabadítani az egyénből. Ez gyógyító célra is remekül felhasználható erő. Nem véletlen, hogy a csoportban végzett kreatív vizualizáció erőteljesebb változást képes előidézni az embernél, mint az egyéni. Nem véletlen, hogy a csoportos meditáció, amikor ugyanarra a témára meditálunk, mennyire erőteljes. Gondoljunk csak a világszerte meghirdetett meditációkra a Föld segítése érdekében, katasztrófák bekövetkezte után az emberek segítése érdekében, lásd legutóbb Japánban bekövetkezett természeti katasztrófa után. A mátrixban nem léteznek idő és térbeli korlátok. Vadidegen emberek is hatással van ránk, állandó jelleggel. Ezért fontos, hogy mindenki jól érezze magát és hasonló dolgokat tartson fontosnak, így tudunk hatékonyan együttműködni.


1.Előadás – Lynne McTaggart
A kötelék – Az „Én” túllépése mögött rejlő erő


Lynne McTaggart egyik missziója hogy új teret alakítson ki a méltányosságnak, törődésnek, együttműködésnek. A világban többféle krízist megtapasztalhatunk, gazdaságit, ökológiait, meterológiat stb. Egy lefelé tartó folyamat részesei vagyunk. Felmerül a kérdés, miről szól ez az egész? A válasz, hogy fals nézeteink vannak arról, hogy kik is vagyunk valójában. Egy olyan életet terveztünk magunknak, melynek központi rúgója a versengés. Ez az alapja az oktatási rendszernek, az üzleti életnek, kapcsolatainknak. Kinek van több pénze, több gyereke, kié nagyobb, ki műveltebb, ki tanultabb stb. Így alkottuk meg az életet magunknak. Az életnek tényleg ilyennek kell lennie? És ha nem, akkor milyennek? Leghatékonyabban a tudomány van hatással az életre, mivel megmutatja, hogy a dolgok hogyan működnek. Vagyis a világunk egy gépezet, legalábbis kb. 300 éve így látjuk. A dolgok egyénivé váltak  E korszak előtt a világot holisztikus egységként láttuk. A Newtoni fizika megszüntette ezt a látásmódot, amit erősödött az ipari forradalommal, egyre mechanikusabbá váltunk, az óra ketyegésére figyeltünk és nem az évszakok váltakozására. Darwin tulajdonképpen soha nem állította, hogy a legerősebb egyedek a túlélők. Metafórikus elképzelése volt az életről, küzdelemként fogta fel és aggódott, hogy hová vezet a populációk túlnépesedése, ez számos szociopata és rasszista elmélet alapját képezte. A természetes kiválasztódással magyarázták és igazolták a legextrémebb viselkedés mintákat. Az üzleti életben pillanatnyilag is az erősebb a túlélő elve dönt- A szeparációs félelem és a versengés beférkőzött az élet minden területére. Ilyen időket kell élnünk? Nem! Nem vagyunk elkülönölve. Atomjaink, kapcsolataink, környezetünk összekapcsol bennünket. Ez mélyreható és szükségszerű. Arra születtünk, hogy osztozzunk, törődjünk és méltányosak legyünk. Tetteink az ellenkezőjét sugallják, ez természetellenes. Ez gyengít bennünket. Az osztozás és a törődés a legfontosabb az életünkben, kooperációra születtünk. Még mindig 4 alapfeltevésben hiszünk.
Az Univerzum dolgokból áll
A tudósok darabokra szedték az univerzumot, részletesen áttanulmányozták az egyes darabokat. Érdeklődésük középpontja az volt, hogy mi működteti a dolgokat? A szubatomi részecskéktől eljutottak a kvarkokig, illetve egyéb soha nem látott részecskékig. Minél többet találtak, annál inkább jöttek rá arra, hogy tulajdonképpen semmi sincs. A szubatomi részecskék nem „valamik”, csak a semmiség vibrációi. Mi az anyag? A részecskék közötti energiacsere, amit néha látunk, néha nem. A részecskék oda-vissza adogatják az energiát, miközben kölcsönhatásban vannak a kvantum térrel és annak energiájával, amit zéró pont térnek neveznek. Ez nem tudományos fantasztikum, ezek tudományos tények. Energiaforgalomról van szó, ezen energiaforgalmak közötti kapcsolatról. Nem létezik „valami”, csak kapcsolat létezik.
Én egyéni vagyok
Az elv alapjában véve a biológiánkból jött létre. Vagyis, hogy a DNS-ünk előre meghatározza, mit tesz a testünk. A DNS, mint a mester ujjlenyomatunk, tervez és épít. Két olyan tudományos kísérletet említek, melyek megrázták a tudományos világot, mivel ennek az ellenkezőjét bizonyították. Az egyik kísérletet egy genetikus, onkológus kutató végzett el egereken. Egy egérfajta mutációjaként, világra jöttek halvány bézs szőrű, elhízásra hajlamos, igen rövid élettartammal bíró egerek. A tudós feltette a kérdést, hogy vajon az ilyen genetikai defektus permanens-e? A vemhes egereknek B vitaminokat adagolt, mivel ezek az egerek e vitaminokat igen rosszul tudták hasznosítani, ennek köszönhetően jóval rövidebb életűek is voltak. A megszületett egerek normális testalkatúak voltak, barna lett a szőrük és nagyon jól tudták hasznosítani a B vitaminokat. Tehát a DNS nem a sorsunk alakítója. Külső behatások hatással vannak a DNS megnyilvánulására. Az, hogy hogyan éljük az életünket hatással van a DNS-ünkre. Megmutatkozik az erős kötelék a környezetünkkel. Mit eszünk, mit iszunk stb.
A másik kísérletet egy olyan baktériummal végezték, amely nem tudta a laktózt feldolgozni. A tudós laktózban gazdag környezetbe helyezte a baktériumokat. Azt az eredményt várta, hogy a baktériumok elpusztulnak ebben a környezetben. Az a gén, amelyik felelős volt a laktóz intoleranciáért hipermutálódni kezdett, addig másolta önmagát, míg egy olyan mutáció nem jött létre, amelyik a laktózt képes volt feldolgozni. Tehát a környezet megváltoztathatja a géneket, nem csak meghatározza, hogy a gének milyen formában nyilvánulnak meg.
Én vagyok a saját sorsom kovácsa
Én egyéni vagyok, a viselkedésem teljes mértékben a sajátom, tetteim az enyémek.
A Nap a mi metronómunk. Ez a csillag nem más, mint egy hatalmas hidrogén labda, instabil mágneses térrel. A napkitörés ismert jelenség, ilyenkor a Föld felső légkörében és kozmikus környezetében a nagyerejű sugárzások erőssége, a napkitörés okozhat rádiókitörést, ami zavarja a radarok működését, mágnese vihart, ami áramkimaradásokhoz és navigációs problémákhoz vezet . Szervezetünkben két elktromoságot indukáló szerv van, ez az agyunk és a szívünk. Megfigyelték, hogy napkitörés esetén nő a szívinfarktusok száma, az epilepsziás görcsök gyakoribbak, pszihiátriai megbetegedések száma nő. Fizikálisan érint bennünket, megváltozhat a motivációnk és a viselkedésünk is. A tudósok ciklikusságot figyeltek meg a jelenségnél, 11 éves ciklusban jelenkezik napkitörés. Kihatással volt a tózsdére, terrorista cselekmények számára például. Habár a Nap 18 millió mérföldre van tölünk, mégis egy intergalaktikus szuperszervezetet alkotunk. A viselkedésünket gyakorlatilag bármi befolyásolhatja.(Nem kell messzire mennünk, a Hold hatásai igen közismertek).
A gondolataim az enyémek
Egy olasz neurológus majmokkal végzett kísérletet. Bizonyos cselekvésre az agy meghatározott idegsejtjei reagáltak. Azonban azoknál a majmoknál, amik csak szemtanúi voltak a cselekvésnek, ugyanazon neuronok aktivitását lehetett mérni. Ha látunk egy érzelmeket kiváltó jelenetet, bennünket is hatalmába kerít ugyanazon érzelem, vagyis ideiglenesen összeköttetésbe kerülünk. Egyek vagyunk, egy hatalmas kötelékben létezünk. Nem tudunk egyéniséget találni az univerzumban. Az utóbbi idők kutatásai bebizonyították, hogy nem tudunk túlélni, ha nem osztozunk, törődünk és nem vagyunk korrektek. Amennyiben ennek az ellenkezője szerint élünk, akkor ez rizikófaktora lesz a szívbetegségeknek, szívinfarktusnak. Más esetben az elmagányosodás, a túlzott egyéniségre való törekvés lesz a gond okozója, az illető úgy érzi, hogy kihagyták valamiből, ez áll sokszor az öngyilkosságok hátterében. Akit nem vesznek körül őt szerető emberek, szintén kockáztatja a szívbetegség kialakulását. Tanulmányozták a Japánban élőket, akiknél igen alacsony a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. Azok a japánok, akik kivándoroltak az USA-ba, még akkor is, ha ugyanúgy táplálkoztak, mint az amerikaiak, viszont erős közösségi kapcsolatokat alakítottak ki, ugyanolyan alacsony maradt a szívbetegségek száma, mint az anyaországukban. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szívinfarktus hátterében a magányosság áll, a kirekesztettség érzése.
A legjobb gyógyszer, amit szedhetünk, az a közösségi kapcsolatunk.
Ha valaki nagy krízishelyzetet él át, akkor képes megoldani, ha spirituálisan erős és erős spirituális közössége van. Mindenkinek szüksége van arra, hogy valahová tartozzon. Ez az érzés esszenciális számunkra, a köteléket erősíti és nem a versenyszellemet. Az emberek képesek a testbeszédüket szinkronba állítani. Az emberek alapjában véve önzetlen lények, erre több példa is van a történelemben, például a II. világháborúban. Katasztrófák esetén, emberek képesek az életüket kockáztatni ismeretlen emberek megmentéséért. Nem igaz, hogy csak azért teszünk jót, hogy velünk is jó dolgok történjenek, ahogy az sem, hogy génjeink is önzőek.
 A közösségi kasszába is valakik nagyvonalúan adnak bele, valakik meg nem igazán, pedig minél több folyik be, annál több kerülhet újraelosztásra. Előbb-utóbb a nagyvonalúak is felmérgednek és senki semmit nem ad a közösbe, erre a pontra jutottunk a nyugati világban.
Most nehéz időket élünk, úgy érezhetjük, hogy az élet nem igazságos. Sokan vesztik el az állásukat, lakásukat, több adót kell fizetni stb. Miközben néhány szektorban hatalmas összegek kerülnek kiosztásra. Minél méltánytalanabb egy társadalom, annál többet veszít mindenki, gazdag és szegény egyaránt. A fő szociális indikátorai ennek a mentális egészség, egészségügy, oktatás, erőszak és bűnözés.
  

2011. júl. 14.

AGYUNK ÉS ELMÉNK TITKAI IV. – A MEMÓRIA

Memory is a complicated thing, a relative to truth, but not it twin.
Barbara Kingsolver

A memória egy komplikált dolog, az igazság rokona, de nem az ikertestvére.
Barbara Kingsolver


File:The Persistence of Memory.jpg
en.wikipedia.org
Salvador Dali - Az emlékezet állhatatossága

Mit is akartam? Éppen itt volt a nyelvem hegyén, de elfelejtettem. Emlékszel arra a tengerparti bulira, amikor……..? Hú, nagyon rossz érzés volt ott állni egyedül és……! Úgy tűnik, hogy egyik emlékünktől szökellünk a másikig, a mai nap a holnap tegnapja, egy röpke emléklenyomattá zsugorodik. Az emlékek lehetnek kellemesek, kellemetlenek, sőt traumatikusak. Arra a kérdésre, hogy lenne-e valami az életedben, amiről legszívesebben megfeledkeznél, a legtöbb ember igennel válaszolna. A kutatók természetesen az emlékezőképességüket is alapos vizsgálatnak vették alá. Lássuk akkor a tényeket.
A memória gyermekkorban kezd kifejlődni. A múlt felidézésére nem vagyunk azonnal képesek. A felnőttek általában nem képesek felidézni azokat az eseményeket, amelyek 5 éves koruk előtt történtek. Az eredmények azt mutatják, hogy az én tudatra van szükség ahhoz, hogy elkezdjük az önéletrajzi eseményeket elraktározni. Ez egészen más, mint az a memória, ami a tanulást vagy egyéb tudást segíti. Öt éves korunkra kifejlődik a jövő elképzelésének a képessége. Időutazókká válunk, a mentális időutazás 9 éves korunkra tökéletessé fejlődik. Lehetővé teszi ezáltal az én tudat időbeli folyamatosságát, ebben rejlik a kreativitásunk és a tervezés képessége is.
Az agyban a limbikus rendszerben található hippocampus felelős nagyrészt az emlékek tárolásáért, ide futnak be az információk az élményeinkről. Azoknál az embereknél, akik amnéziában szenvednek, a neurológusok azt állapították meg, hogy nem csak a múltat nem képesek felidézni, hanem a jövőbeli eseményeket sem. Mindkét folyamatnál ugyanis az agyi aktivitási minták hasonlóak voltak, vagyis az agyunk ugyanazon részeit használjuk a múlt felidézésére, mint a jövő elképzelésére. A jövőt ugyanis a múlt töredékeiből állítjuk össze. Agyunk a tapasztalataink során változik.
Emlékezőképességünk is fejlődik, 25 éves korunkra éri el teljes kapacitását, másodpercenként 25 bájtnál is több információt képes tárolni, ez messze meghaladja a számítógépek teljesítményét. Agyunk 10 trillió bájtnyi információ tárolására is képes. Csak az agykéreg legalább 10 billió sejtből áll, 1 köbmilliméternyi részletében több a kapcsolódás, mint a Tejútban a csillag. Ennek extrém példája a fotografikus memória, azok az emberek, akik ilyen emlékezőképességgel bírnak, szinte minden beérkező információt képesek eltárolni.
 A külvilágból 5 érzékszervünkön keresztül jutnak el hozzánk az információk, érzékszerveink közül a szem különösen fontos szerepet játszik ebben. Szemünk együttes látószöge eléri a 200 fokot. Szemünk és agyunk 2.300.000 színárnyalat megkülönböztetésére képes. A szemből másodpercenként 72 gigabájt információ jut el az agyba. Ezért fontos, hogy agyunkat kikapcsoljuk néha és tudatunkat lecsendesítsük!
Az emlékezetünkben tárolt információk nem törölhetők kedvünk szerint, bármennyire is szeretnénk ezt néha. A megtapasztalás a fejlődésünk lényeges eleme. Az emlékek feldolgozása segít a problémák megoldásában is. Az emlékekhez kapcsolódó érzelmek elhalványulnak idővel. Erre szoktuk azt a triviális mondatot használni, hogy az idő minden sebet begyógyít. Az emlékeket az agysejtek közötti kapcsolatok őrzik, hogy hogyan, erre még nincs válasz. Ha egy emlék kialakul, az nem marad úgy örökre, ha felidézünk egy emléket az képlékeny lesz, alakítható.
Hogy miért kopik a memóriánk a korral? Agyunk térfogata és súly évtizedenként 2%-al csökken. Negyven éves kor felett tízezer agysejtünk pusztul el naponta. Mégis az emberek jól elboldogulnak ennek ellenére. Nagyszüleink is képesek visszaemlékezni évtizedekkel ezelőtt megtörtént eseményekre.
Az agy külön kezeli a különböző memóriatípusokat, másképpen is tárolja őket. Sőt, agyunk képes újraírni az áramköreit, ezért veheti át egy sérült rész funkcióját egy másik. Itt egy példával élnék. Clive, angol úriember az amnézia legrosszabb formáját tapasztalta meg egy vírusos agyvelőgyulladás következtében. Fél percnél tovább nem képes emlékezni semmire. Betegsége előtt zongoraművész, zeneszerző és karmester volt. Minden elfelejtett önmagáról, a családjáról, az elhangzott mondatokat, ha visszakérdezték tőle fél perc múlva, már elfelejtette, viszont mind a mai napig hibátlanul és kotta nélkül zongorázik! Agyának az a része, amely ezt a tudást tárolta sértetlen maradt. Cliveban a betegsége iszonyú dühöt váltott ki, ez az érzelmi állapot kényszeressé tette, leírt mindent, ami vele történt, oda ahová érte. Görcsösen szeretett volna emlékezni. Eltelt 15 év, a düh elpárolgott, 23 évig naponta naplót írt, megszűnt a kényszeres vágy, hogy mindent lejegyezzen. A tudósok és Clive felesége máshogy magyarázzák az események ezen fordulatát. Feleség a hit és az ima erejének tudja be a változást.
A tudomány álláspontja szerint identitásunk az emlékeinken alapul, agyunk meglepő regenerációra képes. Cliveról a felesége azt mondta széles mosollyal az arcán, hogy annak ellenére, hogy nem emlékszik semmire, mégis megmaradt a régi, színtiszta Clivenak! Én a feleség pártján állok. Nagyon szépen fogalmazta meg a lényeget, megmaradt SZÍNTISZTA önmagának. Az ember esszenciáját nem módosítják az emlékek. Paradox módon pont a színtiszta önvalónkra nem tudjuk felidézni vagy eszünkbe sem jut……
                                                                    jejuneinstitute.org

Mi a helyzet a zsenik és az élsportolók agyműködésével? A zsenik agya adott pillanatban egyetlen dologra összpontosít. A kimagasló sportteljesítmények is nagyrészt fejben dőlnek el. Sportolóknál ezt a tökéletes összpontosítást úgy nevezik, hogy „zónában van”. Az agy ilyenkor különleges állapotban van, elnyomja és figyelmen kívül hagyja a lényegtelen ingereket. Az elme és a test teljes összhangba kerül. Itt éri el legteljesebb irányítást az elme a test felett. A sportban döntő elem a gyorsaság, a mozdulatok elsajátításáért a homloklebeny felelős, a gyakorlás haszna a kisagyban jelentkezik, melynek legfontosabb feladata a mozgáskoordináció. A kifinomult mozdulatokhoz szükséges villámgyors ingerület feldolgozás a kisagyban történik, itt van a helye a procedurális memóriának. Ezt izommemóriának is nevezhetjük, 10 000 óra gyakorlással lehet tökélyre fejleszteni egy mozdulatot. Erre épülnek a sportolók vizualizációs gyakorlatai.

A „zónában lenni” tulajdonképpen a jelenlétet fogalmazza meg. Az illető ott van, a jelen pillanatban, nem foglalkoztatja sem a múlt, sem a jövő. Nem zavarják meg olyan gondolatok, hogy mi történik, ha nem sikerül, sem az, hogy voltam már ilyen helyzetben és rontottam. Elméje teljes harmóniában. Ebben az állapotban nem létezik hibás döntés. Ez elérhető mindenki számára, akkor is, ha nem zseni vagy élvonalbeli sportoló. Csak GYAKOROLÁS kérdése. Mint már említettem, az elmét is edzeni kell.